A családi gazdaságok és a vidékfejlesztés kapcsolata

Szakdolgozat részlet

Írta: Nagy László, 2008

 A teljes anyag itt tölthető le!

TARTALOMJEGYZÉK

BEVEZETÉS

„A független, magyar paraszt birtoka legyen sem felette

nagy, sem felette kicsi, de éppen elég oly háznép

eltartására, mely nem tesz és nem ír rendeléseket, nem

parancsol, hanem maga fogja az ekeszarvat, az ásót

és kapát…”

Széchenyi István

Magyarországon a szocializmus utolsó évtizedében már számos jel utalt arra, hogy a magyar mezőgazdaság fejlődési dinamikája megtört. A gazdaságok pénzügyi nehézségei erősödtek, értékesítési gondok keletkeztek, tőke hiány lépett fel és a modernizáció lelassult. A bajokat tetőzte, hogy a mezőgazdasági termékeink iránti belföldi kereslet drasztikusan csökkent, elveszítettük hagyományos exportpiacaink jelentős részét, mezőgazdaságunk válságos helyzetbe került.

Az 1989-es rendszerváltást követően a kárpótlásra, a szövetkezetek átalakulására, valamint a gazdasági társaságok átalakítására törvényeket alkottak, melyek végrehajtásával, és a privatizációval megváltozott a tulajdoni struktúra, ezzel együtt gyökeresen átalakult a mezőgazdaság üzemi rendszere. A mezőgazdaság hanyatlása hazánkban talán még súlyosabban jelentkezett, mint a gazdaság többi ágazatában. A mezőgazdaságot új alapokra kellett helyezni, amelyben az állami beavatkozásnak és támogatási rendszerek bevezetésének fontos szerep jutott. A gazdaság piaci viszonyainak és a mezőgazdasági termelés biztonságának garantálása érdekében a kormány az 1993. évi VI. törvény keretében rendelkezett az agrárpiaci rendtartásról azzal a céllal, hogy a mezőgazdasági, élelmiszeripari valamint erdészeti termékek előállításával és feldolgozásával foglalkozó piaci szereplők számára esélyeik, lehetőségeik előre kiszámíthatóak legyenek valamint azért, hogy a szabályozott agrárpiacot megteremtsen. A mezőgazdaság fejlesztésének középtávú tervei között kiemelt fontosságot kapott a termelés versenyképességének javítása, a nemzetgazdaság más ágazataihoz viszonyított esélyegyenlőség megteremtése, valamint a jövedelemszerzés ösztönzésével a vidék lakosságmegtartó képességének javítása. Míg 1990-ben a földterület megoszlása tulajdoni formák szerint szinte azonos arányú volt, addig 2000-re a magántulajdon aránya 86%-ra nőtt, míg az állami tulajdon 12%-ra, a szövetkezeti pedig 2%-ra csökkent. A mintegy 5,7 millió hektár termőterület közel 2,5 millió magánszemély birtokába került. A szervezeti és tulajdonformák változása érzékeltető hatást gyakorolt a mezőgazdasági termelők szervezettségére is. A korábbi integrátorok többsége megszűnt, és ez hátrányosan érintette főként a kisebb társas-vállalkozásokat és az egyéni gazdaságokat. Európai Uniós csatlakozásunkat követően 2004 májusától megváltozott keretek között kell a nehézségeket leküzdeni, és minden adódó alkalmat kihasználni, mivel a rengeteg kedvezőtlen előjel ellenére vannak lehetőségek a magyar gazdák és mezőgazdasági vállalkozások számára a csatlakozást követően is.

2004. május 1-jén Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz. Ezzel egyik oldalról jelentős források nyíltak meg az agrárszférában dolgozók számára, másik oldalról viszont részesei lettünk a Közös Agrárpolitikának, ami az ágazat dinamikus fejlődésének korlátozója is lehet a támogatások körének megítélése szempontjából. Tovább nehezítette a magyar gazdák ill. családi gazdaságok helyzetét, hogy a rendszerváltást követő társadalmi és gazdasági változások nem érték el azt a fejlettségi szintet, mely kívánatos lett volna a csatalakozás idejében. Ebből adódóan nagy különbség jelentkezett az újonnan és a korábban csatlakozott országok között. Az Európai Unióhoz való csatlakozás egyik legvitathatóbb kérdése hazánk mezőgazdaságának beilleszkedése az Európai Unió Közös Agrárpolitikájába. Az európai integráció különösen nagy kihívást jelent a magyar agrárgazdaság számára, de így volt ez minden korábban csatlakozott ország esetében is.

A szakdolgozatom írásakor zajlik éppen a szabolcsi almatermesztők a lengyel gazdákkal közös megmozdulása, hogy valamelyest tudják érdekeiket érvényesíteni a napjainkban szinte korlátlan hatalommal bíró multinacionális társaságokkal szemben, egy olyan helyzetben, amikor a magyar állam sem tesz meg mindent a saját gazdáinak megvédése érdekében.

A szakdolgozatomban arra teszek kísérletet, hogy képet alkossak arról, milyen lehetőségei vannak egy kb. 30 hektáron gyümölcstermesztéssel foglalkozó családi gazdálkodásnak az uniós taggá válásunkat követően talpon maradni ill. lehetőség szerint sikeresen tevékenykedni az egyre nehezebbé váló működési feltételek és körülmények dacára. Felteszem a kérdést, hogy van-e létjogosultsága és piaci ereje a magyar gazdának, a magyar agrár családi vállalkozónak arra, hogy akár rövid, - de akár közép vagy hosszú távon is – életben tudjon maradni Magyarországon? Ha igen, milyen üzletpolitikát, marketingtevékenységet kell folytatni ehhez? Létezhet-e a vidék a családi gazdaságok és a magyar gazda nélkül? Ebből a kérdésből adódóan pedig akár azt a kérdést is fel lehet, sőt fel is kell tenni, hogy meddig marad valóban magyar a magyar agrárium?

. 25